A kaukázusi szőnyegminták között gyakran találkozunk nyolcágú csillaggal, négyfelé osztott rombusszal és más mágikus, távoli időkbe vesző szimbólumokkal, az energia szimbólumaival.
A kaukázusi hegyek között
élő népek hosszú évszázadokon át zárt közösségekben éltek,
bár a népvándorlások miatt több, északabbra élt nép szorult
erre a területre, már az ókor és főleg a népvándorlás óta.
Napjainkban örmények, grúzok, azeri törökök, kurdok és vagy egy
tucatnyi más nép, vagy törzs lakják e területeket. Vallásuk többnyire
keresztény és muszlim. Az itt kialakult ábrázolásmódok alapjaikban
hasonlóak azokhoz a mintákhoz, amelyek az idők folyamán a világ
különböző szőnyegcsomózási területein is létrejöttek. A Kaukázusban
készült szőnyegek különösen csodálatos színvilágukkal és mintázatukkal
gyönyörködtetnek. A jelenleg ismert legrégebbi szőnyeg, mely e
népcsoportok kultúrájából származik, a XVII. századra tehető.
Két fő irányzatot ismerünk: a kazah és a kuba csoportba tartozókat.
Mindkét csoport geometrikus, mert a minták rajzolata és a szőnyegek
hátoldalán látható csomók technikája ezt eredményezi. A hátoldalon
kizárólag téglalap alakú csomók láthatóak. Ha az ember figyelmesen
megvizsgálja a kaukázusi szőnyegeket, már első látásra észreveheti
az állatábrázolások jelentős számát és sok formáját is. Ezek
a motívumok nem csak a csomózott szőnyegeken, hanem a textiliákon,
ezek mintázataiban is világosan megrajzolódnak. Azonban a többi
állatnál- mint például a kecske, a teve, a birka, vagy a kutya-
sokkal pontosabban ábrázolják a madarakat, melyeket, hitük szerint,
misztikus állatoknak képzeltek el. Az állatszimbólumok jól felismerhetők
a látszólag szögletes mintarendszerekben is.
Madarak
Ha megfigyeljük a madarak ábráit, észrevehetjük, hogy a test és a farok tollak gyakran változnak.
Az érdekes azonban az, hogy
a fejek formarendszere sohasem térnek el jelentősen. Láthatjuk, hogy
szinte minden madárnak háromszög alakú fejformája van a szőnyegeken.
Csak mellékesen jegyezném meg, hogy az indiai művészetben a háromszög
(ugyanúgy ábrázolják) a hímnem és a nőnem jelképe. Az indiai
művészetet később a perzsa hatás nagyon is befolyásolta. A XVII-XVIII.
századi mogul korból eredő mintáknál már látható az iszlám
hatás. A fejek mindig kon-túrozott nyakon ülnek. A nyak mintái
eltérhettek
egymástól, jellemző azonban mindig a merev tartás. A szemeket nem
mindig jelölik, ha mégis megteszik, gyakran teljesen elütő színekkel
ábrázolják. A csőr a fej alakjával egy egységet képez.
A 12-es képen láthatjuk ezeket a leegyszerűsített ábrázolásokat. Nincs külön díszítés, és a mintarendszer csak a lényeget jelképezi. Az ábrázolásokban gyakori a fej forgatása, mely nézhet előre, vagy hátra is. A lábak egyenes vonalvezetésűek, a farktollak pedig irányultságot is mutathatnak.
Egy érdekes mintázat, mely
kettőzést mutat, a fej megduplázódása. Gyakran láthatunk betűalakzatokra
emlékeztető fejábrázolásokat. Itt is csak az irányultság
a lényeg és nem a test. Ez egy fordított „C”-t formáz. Más
betűk is könnyen felismerhetők. Az „S” motívum önmagában is
egy érdekes forma. Benne van a forgás, a jin-jang rendszer kettőssége
és az önmaga felé visszafordulás jelképrendszere. Az „S”, mint
szimbólum gyakran az istent jelképezi. A teremtést jelenti a tűzmadárnál
(főnix). A kelták és a közép- amerikai kultúrák energia jelénél
a teremtés vonalvezetését láthatjuk. A piros, mint szín is ezt
jelképezi.
A liliom
A liliom a két-irányultság, az élet forrásának a szimbóluma. A balra és a jobbra fordulás között mindig van egy egyenesen előremutató nyíl.
A két minta együttes ábrázolása, mint egy mágikus kettős lény, a szőnyegek rajzolatai között gyakran jelenik meg. Így ábrázolták már az ősi civilizációk is. A kettős ábrázolás magyarázata lehet az is, hogy az irányultság vagy balos, vagy jobbos vonalvezetésű. Látszólagosan egységet alkotva a két vonalvezetés különbözik egymástól. Ilyen mintákat mágikus amulettként is használtak. Az alábbi mintán a jelképek nem mindig ismerhetők fel a madáralakzatokban, illetve a madáralakok leegyszerűsített változatában. A figyelő szem előtt talánynak, sőt egyenesen elgondolkodtatónak tűnő. A visszahajló fej, illetve a csúcsábrázolások, az önmaga felé fordulás motívuma valamilyen formában mindegyik mintának az ismérve. A latinul „universus” önmagába visszafordulót jelent. Egyes madártest ábrázolások rövid alsórészük miatt inkább kapuívekre, vagy hangvillákra emlékeztetnek.
Ez egy olyan alakzat, melyben a madárforma a balrafordulást és a jobbrafordulást is egyszerre mutatja, középen egy virágzó fával, és benne a már említett, osztott mágikus jelentésű rombusz szimbólummal (mely elválasztja, vagy éppen összetartja a jelképet).
Sok kaukázusi szőttesnél
találkozhatunk még csillagon, medalionon, vagy nyolcszögen belül,
vagy a bordűr keretben két szemben állított madárfejjel.
A futó kutya
A futó kutya motívum
sokszor előforduló bordűr minta. Ez néha igen rejtett módon
jelenik meg. Fordított rendszerekben ábrázolva ennek értelme hasonló
lehet, mint a kínai jin-jangnak, vagy legalábbis ugyanazon az elven
alapszik. Ezekkel vallásos, mágikus gondolatok és igények kapcsolódnak
össze valójában. A felsejlő állatalakok vagy a hasonló ornamentikák
kultikus tisztelete és meggyőződésen alapuló hatásossága mind
ezt a kívánalmat fejezik ki. Megvédelmeznek a veszedelemtől, segítenek
a bajban. Ha a nekik tulajdonított gyógyító és óvó szemléletet
elfogadjuk, akkor ezek a szerencsét hozó és a démonokat ( rossz
erőket, rossz szemet) távol tartó figurák tüstént érthetőkké
válnak.
Életfa
A visszaforduló, vagy madárfej alakzatok oszlopformában is megtalálhatók.
Értelmezhetjük ezt úgy is, mint egy olyan rendszert, melynek kiindulási pontjából állandóan növekedve újabb és újabb oldalágak (rendszerek) növekedve fejlődnek ki. Ez lehet az élet különböző szintű megjelenítése az időben. Mindig a csúcs formarendszere a bonyolultabb, és ez arra utal, hogy a tovább fejlődés lehetőségeit rejli. Ebből terem. Az életfa is ilyen, ábrázolása a növekedésnek. Osztódásnak, a csúcs növekedésének, mely egy egyszerre szélesedő múltat hagy maga után az időben. Ez azután egyre többfelé ágazik el. A világot teremtő fa alakja lényegében azonos a mondákat alkotó madarakéval, hiszen a jelképrendszerük azonos és formaviláguk hasonlónak mondható.
A mitikus madarak leggyakoribb
ábrázolása talán a páva és a kakas formájában valósul meg.
A páva
A páva megjelenítése sokkal
dekoratívabb, mint a többi madáré. Szembetűnő a farktollak
hangsúlyozása. Itt sokkal erőteljesebb a vonalvezetés. Szinte mindenütt
nagy tisztelet övezte ezt a madáralakzatot (napjainkban is szent
állatként
tisztelik). Képi megjelenítése az ősi hit szerint biztonságot nyújtott.
Gyakran hordták mágikus amulettként ruhájukra hímezve. A „csodák”
madarában a hallhatatlanságot vélték felfedezni. (Érdekességként
említem, hogy a páva a mai asztrológiában a vízöntő csillagkép
megjelenítője.)
A kakas
A másik kedvelt madáralakzat, mely gyakran megjelenik a szőnyegek mintáiban is, a kakas.
A kakas a hit termékenységgel kapcsolta össze. Nemcsak a Kaukázusban, hanem Iránban is kedvelt motívum. Gyakran láthatjuk a szőnyegeken más misztikus jelekkel együtt.
A Kelet mintái között előforduló madáralakzatoknak azonban nem csak a figurális ábrázolás a lényege. A szőnyegek készítőit évszázados hagyományok kötötték. Noha minden hasonlat vitatható, valószínű, hogy ezek a „madáralakzatok”, csakúgy, mint a többi ornamentika is, egy olyan, több száz évre visszamenő tervszerű harmonizáció összessége, egy olyan jelképrendszer, amelyet matematikai egyenletekhez lehet hasonlítani. A mai modern számítógépeken- az idő szerkezetét kutató-lefuttatott programokkal igen hasonló ábrákat kapunk ezekhez az ősi geometriákhoz. Az ábrákat régen tudatosan alkalmazták. Értelmük és jelentésük sok esetben a múlt homályába merül, de a legtöbb szimbolikus formát bizonyosan értelemszerűen használták. Ezek segítségével a szőnyegkészítő keleti emberek konkrét dolgokat közölhettek egymással a szőnyegekbe csomózva vagy szőnyegekbe szőve.
Így e kis kitérő után érthető,
hogy a madáralakzatok többnyire képzelt keveréklényeket, mitikus
élőlényeket is ábrázolhattak.